A videokamera által rögzített látványt, valamint a „résztvevéses” technika dokumentarista formanyelve generálta képi világot az igazság közvetlen kifejeződésének tekintjük. A képek imbolygó lépteit követve az a benyomásunk támad, mintha a megismerés felé vezető utat az operatőrrel haladva közösen járnánk be. A horror a hordozható kamera lehetőségeit kihasználva, az objektivitás szintjére emeli a fikciót. A kamera ólálkodó tekintetén keresztül az iszonyat, a rettegés mélységeibe pillanthatunk…
Darwin tévedett. Az evolúcióelmélet a múlté: a digitális korban csak öröklét van. A kibertérben felszámolódnak létezésünk korlátai. Hány évtizede halljuk ezt, látjuk a filmekben, mégsem valósul meg! A 90-es években még oly frissnek érzett és elgondolkodtatónak tartott filmeken gyorsan ült meg a porréteg. Az intellektuális lelkesedés alábbhagyott, és átadta helyét az ezredforduló látványvadász elemekkel teletűzdelt képiségének. A tudományos fantasztikum végleg háttérbe szorul?
Saját alkotások gyűjteménye: írások és filmek a kulturális antropológia jegyében.
Kulturális antropológia és kortárs vizualitás szövegek tükrében.
Filmes kalandozások a kultúra peremvidékein: dokumentumfilmek és antropológiai metszetek elfeledett régiókból.